A sorok között [antikvár]

REID - A szüleidnél laksz? Ha az ember híresség, és elmúlt tizenkét éves, nem azt várják tőle, hogy együtt lakjon a szüleivel, még ha egyáltalán azt képzelik is, hogy tényleg vannak szülei. A filmcsillagokról azt hiszik, egyből teljesen éretten szökkennek a lakástulajdonos felnőttségbe. Az idősebb csajok a legmegátalkodottabbak az efféle függetlenségi elvárások terén, és ő, aki pillanatnyilag hozzám simul, mit sem különbözik ebben. Elsuttogott kérdése a pisszegésemre reagál, miközben próbálok betalálni a kulccsal a zárba és akadályozó tényezők nélkül bejuttatni magunkat a házba, egész pontosan a szobámba. Most meg kuncog, két kezével a szájához kap, elfojtja a hangját - vagy talán csak azért nem hallom, mert még most is cseng a fülem a koncert után, amelyen gyakorlott kezében elektromos basszusgitárral állt a színpadon, mialatt én a VIP-szektorból néztem. Rákacsintok, mert imbolygok, és ő is imbolyog, de kettőnk mozgása nincs összhangban. - Azt mondtam, a tizennyolcat töltöm be ma, nem a harmincat. Mégis mit vártál, hol lakom?