A sóbálvány [antikvár]

Allj sfelelj: ki vagy? Zaklatott álmából ébredve egy áprilisi hajnalon Z. rettenetes felfedezést tett. A csapkodástól meg-rozzant ablak és ajtó betörve állt, a polcokról lesodort könyvek lapjait kitépte a hirtelen támadt orkán és egy halomba söpörte a szoba közepén. Z. a falat tapogatva igyekezett eljutni a villanykapcsolóig, hogy világosan lásson. Menet közben lehajolt, fölemelt egy-egy megcsonkított könyvet, és beleolvasott. Az órák épp akkor ütötték el a tizenhármat. Alighogy megfordult, a bokájába belefúródott egy nyíl. Az osztályban kitört a röhögés. Felült az ágyban, zúgott a feje, dörzsölni kezdte a homlokát, nyomogatta a szemét, majd a tartós gyötrés után hirtelen kinyitotta. Az apró csillagok, színváltó gombok, gömbök, gombák és karikák mintegy parancsszóra nyom nélkül kihunytak. A lágy derengésben oda-imbolygott a redőnyzsinórhoz és fölhúzta. Egyenletes szürkeség öntötte el a szobát. Az ablak és az