A Siló 1. - Holston [antikvár]

Részlet a könyvből: "A gyermekek játszottak, miközben Holston a halálba mászott; hallotta a visongást, amit csak a boldog gyermekek hallatnak. Holston nem sietett, mialatt ők tombolva dübörögtek odafenn, módszeresen, súlyos léptekkel haladt körbe-körbe a csigalépcsőn, öreg bakancsai pengtek a fémből készült fokokon. A fokokat, akárcsak apja bakancsát, megviselte az idő. A lemállott festék erőtlenül lifegett rajtuk, főként a sarkokban és az aljukon, ahol nem koptatták őket annyira. A lépcsőkön másutt zajló forgalom nyomán kisebb felhőkben szállt a por. Holston érezte a csillogásig koptatott korlát vibrálását. Ez mindannyiszor lenyűgözte: miként képes a puszta tenyerek súrolása évszázadok alatt így megviselni a szilárd acélt. Molekulánként, gondolta. Minden élet lekoptat egy réteget, ahogy a siló is felemészti azt az életet."