Bővebb ismertető
I. FEJEZET
- Nem jön be a táncot nézni, Lady Conway?
- Eszem ágában sincs. Egyáltalában helytelenítem az egész vállalkozást, amelynek bevezetése ez a tánc. Egyedül kószálni a sivatagban - társalkodónő nélkül vagy női cselédség nélkül, csak bennszülött tevehajcsárok és szolgák kíséretében! Diana Mayo már azzal is, hogy ilyesmire gondol, oly tapintatlan és gondatlan magatartást tanúsít, mintha szántszándékkal hírbe akarná hozni nemcsak magát, hanem hazáját is. Pirulok, ha rágondolok. Mi, angolok nem vigyázhatunk magunkra eléggé, ha külföldön vagyunk. Nincs olyan csekélység, amelyből tőkét ne kovácsolnának ellenünk szárazföldi szomszédaink. Ez a dolog pedig ugyancsak nem csekélység! A legistentelenebb bolondság, amiről életemben hallottam!
- Ugyan, ugyan, Lady Conway! Az ördög nem olyan fekete. A dolog bizonnyal szokatlan és valószínűleg nem egészen ésszerű, de tekintetbe véve Miss Mayo nevelését
- Nem felejtem el, hogy milyen szokatlan volt az ő nevelése - szakította félbe Lady Conway. - Siralmas volt. De semmi sem mentheti ezt a botrányos csínyt. Annak idején ismertem az édesanyját, s vettem a fáradságot, hogy közöljem kifogásomat Dianával is, fitestvérével is. De Sir Aubrey öntelt fennhéj ázásán csákánnyal sem lehet áttörni. Szerinte egy Majo minden kritikán fölül áll, s húgának jó nevére ügyelni húgának a dolga. A leány maga, kereken megmondva, nem volt tudatában helyzete komolyságának, hetyke és meglehetősen udvariatlan volt. Én mosom kezeimet, és egyáltalában nem szándékozom a ma esti mulatság sikeréhez megjelenésemmel hozzájárulni. Már figyelmeztettem a managert, hogy ha túl sokáig tart ez a zenebona, holnap elhagyom a szállodát.