A rózsadombi villa [antikvár]

Részlet a könyvből: "Kovács Sándor rendőrtizedes lassan, nehézkesen lépdel felfelé a hirtelen emelkedő, keskeny, göröngyös utcán. A nyár már a végét járja, a nap is régen túl van a delelő, és mégis rekkenő forróság tikkasztja a budai hegyoldalt. Napok óta tart ez a száraz, fülledt hőség, s a szemvakítóan kék augusztusi égen ma sem látni egyetlen felhőt sem. Szellő sem rezdül, s a máskor oly üdezöld vadgesztenyefák most reményvesztetten horgasztják le poros, fakó leveleiket. Embert sehol sem látni, mintha kihalt volna a környék. Csak néha-néha egy-egy felfelé kapaszkodó autóbusz ziháló motorzúgása töri meg a csendet. Kovács tizedes egy fa alatt megáll. Behúzódik az árnyékba és nagyot fújtatva előszedi zsebkendőjét. Leveszi sapkáját, kigombolja zubbonya felső gombját, azután megtörli verejtékes homlokát, nyakát. Haja csapzott, nedvesen lóg homlokába."