A rettentő Kukkubeusok I-II. [antikvár]

Három évszázad, az itáliai reneszánsz tizenkilenc olasz elbeszélőjének válogatott műveit tartja kezében az olvasó, akinek a reneszánszról és Itáliáról mindenekelőtt alighanem boccacciói pajzánságok, vérmes papokról és kikapós menyecskékről szóló borsosan buja históriák jutnak eszébe. Nem hamis ez a képzet sem, de egy pillanatra se feledjük, hogy a modern értelemben vett világirodalom is ezekben a századokban és például itt, Itáliában kezdődik; s hogy ezek a pajzánságok a csevegő szórakoztatni vágyás mellett az egyre erősödő s csak a XVI. század derekén megfogyatkozó realizmusigény velejárói. Az idő- és térbeli távolságokon kívül persze az irodalmi anyag - s ezzel összefüggésben a stílus - különbözőségei el is választják egymástól ezeket az írókat, akik amúgy is a legkülönfélébb társadalmi helyzetű, az irodalmat többnyire "mellékesen" művelő emberek: kalmárok, politikusok, szerzetesek, nagypolgárok. Műveikben a sokszor a mi népmeséinkről is ismerős eurázsiai mesemotívumoktól kezdve rövid, csattanós "villámtréfákon" keresztül a bölcselkedésekkel meg-megszakított, tragikusan hömpölygő történetekig - köztük például a Shakespeare-féle Othello, A velencei kalmár vagy a Romeo és Júlia egy-egy ősváltozatáig - szinte "minden" megtalálható.