A püspök madarai [antikvár]

Flott Bobbi háromhónapos volt, te kilencéves voltál, aki Bobbit agyonütötte, negyvenéves lehetett. Bobbi magyar vizsla volt, és fajtája eredendően meghatározta foglalkozását, noha még nem űzte azt, te gyerek voltál, és ezért még határozatlan, aki agyonütötte, laboratóriumi szolga volt, tehát bizonyos értelemben szintén meghatározott, mint a kutya. Bobbi kárpótláskutya volt, azért kaptad, hogy Flottot helyettesítse. Flott félig-meddig már mondai alak, mesebeli kutya. Vörös, de ez nem mond semmit, ha pontosan fel akarod idézni, a tűzre kell gondolnod, mely a cserépkályhában égett, és kifolyt a vasrostély nyílásain, rá Flott szőrére, mely barna volt, aranysárga volt, kék volt, hullámos, mint a tűz, kék, mint a tűz, mondai, mint a tűz. Flott a szomszédból járt át hozzád, főfoglalkozású vadászkutya létére fittyet hányva a szigorú engedelmességnek, mely lánc és fenyítés nélkül is otthon maradásra kötelezte. A csábítás kétoldalú, legalábbis ebben az esetben az volt, azért kaptad Bobbit Flott gazdájától, hogy a te vonzásod ereje csökkenjen. A számítás bevált, a zsemleszínű, szőrnek alig nevezhető felzettel ellátott kis gombóc megtette hatását, Flott elmaradt, többé nem tette meg a szomszédos erdőből hozzád vezető tízkilométeres utat, amin pedig eddig naponta végigsuhant. Bobbi kivégzése után sem jelent meg többé. Tökéletes mondai alak lett belőle, míg Bobbi valósággá lényegült. Flott az álmaidban sem jelenik meg, csak áttételesen. Folyóról álmodsz, és tudod az álmod mögött, hogy Flott a Körösben úszott, és utána mindig jó nedves volt a bundája. A tenyeredben érzed. Bobbi, a hiányt pótló, a napi hírekben akár háborúkról, akár gázolások-