A postás mindig kétszer csenget [antikvár]

Frank Chambers csavargó. Egy nap Nick Papadakis útszéli büféjébe vetődik. Ki akar csalni belőle egy ingyen reggelit s aztán továbbállni. Mégis ott marad, mert Nick munkát ajánl neki - és mert megpillantja Nick feleségét, Corát. A munkát ugyan nem kívánja, de Corát igen. Kurta és brutális bevezető után egymáséi lesznek. Hamarosan eldöntik, hogy meggyilkolják Nicket, de kudarcot vallanak. Nicknek csak megreped a koponyája (azt hiszi, elcsúszott a fürdőkádban), és amíg kórházban van, Frank és Cora elhatározza, hogy megszöknek. Cora az utolsó pillanatban meggondolja magát. Ő marad, Frank egyedül vág neki az útnak. Biliárdozik, nyer, veszít. Aztán újra belebotlik Nickbe... James M. Cain (1892-1977) az amerikai „kemény krimi" egyik legnagyobb művelője. A nyomasztóan és megrázóan sivár történetben (amely Camus Közöny-ének alapjául szolgált) kevés a leírás, célratörőek a párbeszédek, egyszerű célok hajtják a szereplőket végzetük felé, a táj jóformán lakatlan, földrajzi és erkölcsi kapaszkodó alig akad. A megszállottság, az önpusztítás regénye A postás mindig kétszer csenget - amelyet 1934-es megjelenésekor erőszakos és erotikus volta miatt Bostonban betiltottak. Azóta háromszor is megfilmesítették: Luchino Visconti olasz környezetbe helyezte {Megszállottság, 1943), Tay Garnett John Garfielddal és Lana Turnerrel játszatta a szerelmeseket (1946), Bob Rafelson filmje (1981) pedig végképp befuttatta Jessica Lange-et.