A pincér [antikvár]

Kiadói borító nélkül.
Elegáns ​moszkvai étterem. Minden csupa pompa, előkelőség és ragyogás. Halkan szól a zene. Fekete frakkos pincérek suhannak a dúsan megrakott tálakkal, folyik a pezsgő és a bor, süppedő szőnyeg fogja fel a titkos szeparéba osonó párok lépteinek neszét. Kitűnően szórakozik az úri közönség, könnyű és kellemes szolgálata van itt Jakov Szkorohodovnak: csak figyelmesnek kell lennie, s már hullik is a borravaló. Hogy a vendég igényes, kötekedő vagy pökhendi, hogy a pincér nem is veszi emberszámba – ezt el kell viselni. Szkorohodov pedig mindent megtesz, teljesíti a legszeszélyesebb kívánságokat is, mert a pénzre nagy szüksége van: gyermekeit taníttatja, urat akar faragni belőlük, hogy többre vigyék, mint jómaga. De hiába minden erőfeszítése: fia és lánya a maguk választotta útra lépnek, ő pedig rezignáltan belenyugszik a sors csapásaiba, folytatja a serény munkás életét, megbecsülve azokat az apró örömöket, amiket ez az élet még nyújthat neki… A pincér, Ivan Smeljovnak, a századeleji orosz realista próza jelentős képviselőjének kisregénye 1911-ben látott napvilágot, és nyomban nagy sikert aratott, Oroszország határain túl is. A kötetbe foglalt másik kisregény, Az üdvösség kelyhe a múlt század elején játszódik. Hőse egy nagy tehetségű jobbágy festőművész, aki olthatatlan szerelemre gyullad földesurának fiatal felesége iránt. Az ízig-vérig romantikus hangú mű főhősének sorsán keresztül az író voltaképpen a népben szunnyadó százféle tehetséget, kibontakoztatásuk gazdag lehetőségeit példázza.