A párizsi megbízatás [antikvár]

1 . FEJEZET Párizs, 1931 Madeleine Grant az első hónap végén találkozott Giles Mar-tinnel a párizsi Sorbonne Egyetemen. Madeleine magas, karcsú lány volt, sötét, bizakodó tekintettel és nem mindennapi egyenes, vörösesbarna hajjal, amely a válláig ért. Mivel a Londoni Egyetem kis bentlakásos női főiskolájának, a Westfield College-nak a hallgatója volt, eddig csak női professzorok által tartott kulturált szemináriumokon vett részt. A Westfieldre egyenesen egy lányinternátusból került, és biztonságban, kényelmesen érezte magát a hasonló hátterű fiatal hölgyek között. Valójában a középiskolai élete meghosszabbítása volt. így a Sorbonne az óriási, huzatos előadótermeivel és a nagyhangú hímnemű diákjaival hatalmas sokkot jelentett számára. Figyelte a fiatalok koedukált csapatait, ahogy egyik épületből a másikba özönlenek, hevesen gesztikulálva vitatkoznak, vagy együtt nevetgélnek a szabadtéri kávézókban, és azon tűnődött, vajon ő is része lesz-e valaha egy ilyen csoportnak. Úgy tűnt, ez egy másik világ, amely soha nem fog megnyílni előtte. Kezdte azt kívánni, bárcsak soha ne jött volna ide, de a francia szakos diplomájához legalább egy féléves külföldi tanulmányútra volt szükség. Emellett mámorító és izgalmas volt a tudat, hogy Párizsban van. De nagyon szeretett volna azok közé a magabiztos francia lányok közé tartozni, akik nevetgéltek,