A nyomorultak I-VIII. [antikvár]

Alig van a világirodalomban regény, amelyet annyian olvastak, mint Hugó Viktor terjedelemre legnagyobb regénye, A nyomorultak (Les Misérables). 1862-ben jelent meg, - a költő akkor 60 éves volt - a francia kiadásnak példátlan sikere volt, hamar lefordították minden képzelhető nyelvre, mindenütt lázasan olvasták, számtalan kiadásban. Színpadra is került, melodramatikus színpadi feldolgozása, mint mindenütt, nálunk is népszerű volt. Az egyre nagyobb arányokban fejlődő film sem tudta mellőzni a regényben rejlő hatáslehetőségeket. A nyomorultak epizódjai és alakjai ismételten is feltűnnek a vásznon. Ez az óriási hatás nem magyarázható egyedül csak a költő művészi eszközeinek gazdaságából. Kell lenni valami többletnek a műben, olyasvalaminek, ami különös erővel vonzza az emberek tömegeit. Ez a művészi szempontokon túli többlet nyilvánvalóvá lesz A nyomorultak minden olvasója előtt, már az olvasás közben. A regény az irói eszközök roppant gazdag, nagyon sokszor szinte erőszakos alkalmazásával hatalmas szuggesztív erővel hat a szivekbe és megmozdítja bennük a legáltalánosabb és legmélyebb emberi ösztönt: a részvétet, amely alapjában véve nem más, mint minden embernek minden emberrel való szolidaritás-érzése.