A Nilus rózsája [antikvár]

Részlet a regényből:A pálmák álmosan kókadoztak a Nilus völgyében. A szent folyó lassan hömpölygött északnak a tenger felé. Megrebbenő tükrén lótuszvirág álmodozott, dus papirusz-sás hajlott rá, mintha csókot küldene a távoli tenger tündéreinek. Százszinű vizinövény, csodaliliom és rózsa, virágos káka, aprólevelű folyondár s különös iszalag lepte el a partot és a víz közepét. Szép, karcsu, feketenyaku szárnyasok, ibiszek, ludak, kék, halványpiros és ezüstös szárnyu madarak, színpompás lepkék, föl-fölvillanó aranyhalak tünedeztek elő a sáserdők alatt, fénypászták, tört szivárványok ringtak a víz tükrén s fent a ragyogó napsütésben, a papirusz-sáson aranyfátyolnak tűnt a pókhálófonál.Megpihentette szamarát Néfer-Kara a pálmák árnyékában. Nagy darab ember volt, lába majdnem földig ért az erős szamárról. Oroszlánfejét most fölemelte, ugy hallgatta a vizek mormogását, mely olyanformán hangzott, mint amikor Anhur templomában a tebuni hárfa legmélyebb húrja szól. Egy darabig gyönyörködve nézte a hullámok játékát és a buján viruló ősvilágot, aztán nagyot sóhajtott: a kedvesére gondolt...