A nemezis [antikvár]

Részlet: Zúgott aznap a novemberi szél a régi, magányosan álló udvarház körül, ahol visszavonultan élő szüleimmel laktam. Nyolcéves voltam akkoriban, élénkeszű és főleg élénk megfigyelésű gyermek. Szüleimet végtelenül szeretem, de nagyapámat egyenest imádtam. Majdnem mindennap átsétált hozzánk, a seefeldi házunkhoz közelfekvő főerdészetből. Emlékszem, ezen a napon éppen nem jött át. Anyám a varróasztalkája mellett ülve öltögetett, apám a kedvenc karosszékében ült a nagy, fehér cserépkályha előtt, amelynek nyitott parazsán sercegve sültek az almák. Gyermekkori kedvenc csemegém! ... A sült almák finom illata kellemesen vegyült egybe apám pipafüstjével. Én anyám mellett kézimunkázgattam, az alacsony, nádfonatú székben ülve, Phylax, apa barna vizslája pedig a lábaimnál kuporgott. Hol Phylax mozgását figyeltem, hol a szél zúgását s az eső csapódását. Még mielőtt a kopogtatás hallatszott, az éles szimatú Phylax felugrott és vakkantva rontott az ajtónak.