A negyvenötök [antikvár]

Részlet a könyvből: A Saint-Antoine-kapu Az 1585-ik év október havának 26-án a Saint-Antoine-kapu sorompója minden szokás ellenére még reggel féltizenegykor is zárva volt. Háromnegyed tizenegykor húsz svájciból álló őrség jött elő a Mortellerie-utcából és a sorompó felé tartott, mely kinyílt előtte, mögötte pedig bezárult. A svájciak, mihelyt kívül voltak a kapun, elhelyezkedtek amaz élősövények hosszában, melyek a bekerített tereket vették körül, s már megjelenésükkel visszaszorították azt a sok parasztot és kisebbrendű polgári népséget, mely hiába akart bejutni a kapun. Minden pillanatban szerzetesbarátok kerültek elő a város területén levő klastromokból, asszonyok, kik féloldalt ültek szamaruk tehernyergén, parasztok a taligáikon, és hozzáverődtek a már jelentékeny népsokasághoz, és többé vagy kevésbbé sürgős kérdéseik zsongássá olvadtak, mely az alaphangot alkotta sí melynek basszusából egyes hangok kiváltak és felszöktek a fenyegetés vagy a panasz oktávájáig.