A meztelen asszony [antikvár]

Részlet a könyvből: Délelőtt tizenegy óra volt, mikor Mariano Renovales megérkezett a Prado képtárába. Jó néhány éve mult már, mióta a híres festő utoljára járt itt. Úgy érezte, hogy nem igen vonzzák a halottak. Annyi bizonyos, hogy végtelenül tiszteletreméltóknak érezte őket a dicsőség halotti leple alatt, amelyet századok szőttek számukra. De azon a nézeten volt, hogy a művészet ma már egészen más utakra tért, mint amelyen ők jártak. Rossz iskola volt szerinte az ablakokból hulló hamis világításban tanulmányozni a mások temperamentumán átszűrt valóságot. A tenger egy darabja, a hegynek egy lejrője, egy csapat rongyos ember, »egy jellegzetes fej« egészen más érdeklődést keltett benne, mint a művészetnek ez az ünnepélyes Pantheonja, ahol a neofita elkábulva a benyomások sokaságától úgy érezte, hogy a legmeddőbb zavar lepi meg szellemét.