A messzi boldogok [antikvár]

Ezer trónjáról a Pokol feláll és tiszteleg egy költő és bűnügyi tudósító emlékének, kit alant haladva, a racionalizmus felhőkarcolói mellett, a fény legbőszültebb zúzódása ért, Amerika szülötteként. Edgár Allan Poe más volt mint más, másabb a másnál, önpusztítása negatív varázslatánál.A valóságban nincsen erösebb ok, mint az oktalan. Bizonyos szellemekre nézve, bizonyos körülmények közt, ellenállhatatlan.A sorshatalmak bostoni árvagyerekként korán megtanították az oktalan pusztulás ábécéjére. Szülei nyugtalan vérű, szüntelen nyomorral küszködő vándorszínészek voltak. Kétéves, amikor apja tüdő vészben meghal, pár napra rá újabb gyászszalagot lobogtat a szél, éghetetlen, tonnás fekete fátyolként örökre anyja emlékezetébe tűzve. A fiatal nő lángrakapott díszletek közt rohangált, eleven fáklyaként, színházégésben vesztve életét.A szárnyas elem, a képzelet, a Halál Angyalának komor nyelvén suttogott baljós felhangokat a megtanulandó, hétköznapi angol szavak köré, a túlvilágból egy súgólyukat formálva jó és gonosz szellemeknek.S nem irgalmaz az Ég, annak, ki mást se hall, csak verdeső szívét - e leckét tanultatta vele mostohaapja, a gazdag richmondi kereskedő, ki örökbefogadta gyermektelen nejével együtt. Allan, Allan! Nevelőapja nevét még kimondani sem szerette: az egyik Allan a másik Allan-nak Edgár Allan Poe hétévesen kelt át először az óceánon, a sirályok, a hajóárboc ringó üdvözlete közt,