A mennyország fogságában [antikvár]

Barcelona, 1957. december Abban az évben ólomszínnel, zúzmarásan virradt advent minden napja. Kékes félhomály festette meg a várost, az emberek állig begombolkozva, nagykabátban siettek a dolgukra, leheletük gőzpamacsokat írt a hideg levegőbe. Kevesen álltak meg ekkortájt nézelődni a Sempere és Fiai könyvkereskedés kirakata előtt, és még kevesebben merészkedtek be, hogy érdeklődjenek az elveszett könyvről, amely egész életükben várta őket; pedig ha a könyv gazdát cserél, hacsak nem verseskötet, lendíthetett volna a bolt ínséges üzletmenetén. - Énszerintem ma lesz. Ma fog megfordulni a sorsunk - jelentettem ki a nap első kávéja, azaz a tiszta, folyékony derűlátás bűvöletében. Apám reggel nyolctól gyürkőzött a könyveléssel, zsonglőrködött a ceruzával és a radírral, majd felemelte tekintetét a pultról az utcára, ahol egymás után mentek el a kirakatunk előtt a vevők. - Bárcsak meghallaná szavaidat az ég, Dániel, mert ha így haladunk, és a karácsonyi vásár is befuccsol, januárban már villanyra se lesz pénz. Valamit ki kell találnunk. - Fermínnek tegnap eszébe jutott valami - mondtam. -Szerinte zseniális terv, és megmentené a boltot a küszöbönálló csődtől. 11