A menedék [antikvár]

Előszó -y968 májusában egy lelkigyakorlatos központban töltöttem JL pár napot a németországi Darmstadtban. Ottlétem alatt részt vettem egy esti alkalmon, amelyen két előadó beszélt. Az egyikük, egy férfi, koncentrációs táborban volt fogoly. Éhezett és kínzásokat kellett elszenvednie - apja és testvére a lágerben pusztult el. Arca és teste beszédesebb volt a szavainál: fájdalmat sugárzó szemek, remegő kezek, amelyek nem tudták felejteni a múltat. Egy ősz hajú hölgy követte a pulpituson: teltkarcsú, kedves jelenség, az arca szeretetet, békét és örömöt sugárzott. Ki hitte volna, hogy ezt a két embert ugyanaz a történet köti össze?! Ez az asszony is volt koncentrációs táborban, ugyanazon a kegyetlenségen ment keresztül, és hasonló veszteségeket szenvedett. Megértjük a férfi rekacióját. De ki érti ezét a nőét? Az est végén ott maradtam, hogy beszélhessek vele. Cornelia ten Boom minden kétséget kizáróan a koncentrációs táborban is megtalálta a menedéket, amiről a próféta beszélt: „rejtekhely 7