A menedék [antikvár]

Részlet a könyvből: "Amikor Andrew testvérről könyvet akartunk írni és kérdezgettük őt, minduntalan egy névbe ütköztünk: Corrie ten Boom nevébe. Ez a holland nő - amikor először hallottunk róla, hetvenes éveinek a közepén járt -, Andrew testvér legkedvesebb útitársa volt. Olyan sok remek történet jutott eszébe vele kapcsolatban, hogy végül is felemeltük kezünket, hogy az emlékek áradását megállítsuk: "Ezek nem illenek bele a könyvbe"- mondtuk. "Róla külön könyvet kell majd írnunk." Az ember tesz néha ilyen kijelentéseket, anélkül, hogy komolyan venné őket. 1968 májusában Németországban egy istentiszteleten vettünk részt. Egy ember a náci koncentrációs lágerben átélt dolgairól beszélt. Arca érthetően mondott el mindent, érthetőbben, mint szavai. Szemében ott tükröződtek még az átélt szenvedések, s a reszkető kezek, ezek nem tudtak felejteni. Az emelvényen egy fehér hajú, megtermett hölgy követte, akinek arca szeretetet, békét, örömet sugárzott. A történet, amit elbeszéltek, egyforma volt. Egyformán koncentrációs lágerben voltak, ugyanazokat a nyomorúságokat élték át, ugyanolyan veszteségeket szenvedtek el. A férfi reakciója érthető volt. De a nőé?"