A megtévesztő külsejű vendég [antikvár]

Részlet a könyvből: "Ez a történet nem velem esett meg, de első személyben tudok csak beszélni róla. Éjjel történt, itthonról már jó negyedéve távol, egy spanyol kisváros egyetemi campusán, társbérletben egy baszk diákkal, aki kerekfejű, égő szemű honfitársaival rendszeresen lakásunkon tartotta nem egészen ártatlannak tűnő megbeszéléseit, sűrű cigarettafüstben, hihetetlen hangerővel tárgyalva annak a megemlékezésnek részleteit, melyet a nemzetükön esett - a sok közül talán a legfőbb - sérelem kerek évfordulójára készítettek elő. Számtalanszor gondoltam már, hogy egymásnak rontanak, de ez egyszer sem következett be; fölugrálásuk, rövid, határozott, szinte futva megtett lépteik inkább a közös akció fölötti lelkesedést fejezték ki. Azon az estén is át akartam menni hozzájuk, hogy egy negyedórára legalább megzavarjam őket, és a vendégre való tekintettel, meg persze a csak rájuk tartozó titkos részletek miatt, felfüggesszék vitájukat, és végre csönd legyen. Ráadásul a hangadójuk éppen az én szobámmal közös fal mellett ült, és izgatottságában lábával döngette a földet. Átmentem volna, de hirtelen anélkül is csönd lett. Hallottam az épület nehéz kapujának döndülését, örömmel nyugtáztam, hogy elmentek mind, és akkor - az eddigi gyakorlat szerint legalább is - lakótársam sem kerül elő napokig, Átadhatom tehát magamat szokásos ábrándozásaimnak, gondoltam, ha csak a miénkkel szomszédos lakosztály tévékészüléke meg nem szólal, melyet, ha itthon tartózkodik, reggeltől estig üzemeltet egy helybeli diák. Ezúttal azonban túl későre járt már, talán tévéadás sem volt."