A megbízhatatlan bizalom [antikvár]

Előszó Szüleim 60. házassági évfordulóján unokahúgom egy meglehetősen közhelyes kérdést tett fel az ünnepelteknek: Mi a titka a hosszú, boldog házasságnak? Újságíróként úgy gondoltam, hogy - amint ezt munkám során gyakran tapasztaltam - ezúttal is egy cikornyás bölcsesség vagy egy olyan riposzt lesz a válasz, amely eltereli a figyelmet a kérdés komolyságáról. Édesanyám azonban nagyon megfontoltan és a lehető legrövidebben válaszolt: a bizalom. Ekkor nyilallt belém a felismerés, hogy most nem idős nénik és bácsik köszöntéséről tudósítok, hanem a saját családom egyik legfontosabb eseményének fontos résztvevője vagyok. Olyan ember szájából hangzott el ugyanis ez a szó, akinek őszinteségében soha nem kételkedtem. Ezért volt hihetetlen súlya ennek a kijelentésnek, és ezért gondoltam azt, hogy végre találtam egy nyugodt kikötőt, ahonnan elindulhatok, ha bölcseleti kalandozásokra indulok, és ahová visszatérhetek, ha túl viharossá válik a humán tudományok tengere. Tudtam, hogy szüleim esetében a bizalom mindig kölcsönös és mély volt, ám az ő kapcsolatuk ritkaságnak számít, hiszen társadalmunkban a személyes kötelékek gyengülését tapasztaljuk, ami a családokon belül is