A láthatatlan fészek [antikvár]

"Hiszem, hogy a legtökéletesebb geometriai alakzat a gömb, s hogy az írásnak csupán egyetlen törvénye létezik: a történet gömbszerűen építkező igazsága. A történet a központi csillagmag, amely életre hívja, táplálja a nyelvet, határt szab a formának, dönt a szerkezetről. Visszafelé ez nem érvényes. Én ugyanis sült realista vagyok, pontosabban sült naturalista, mert az írói képzelet és a tapasztalat közé egyenlőségjelet teszek. Igaz, a világban sehol sincs egyenlőség. Ezért a képzelet számomra is egyenlőbb valamivel a tapasztalatnál." Alig néhány hónap telt el a véres polgárháború óta, amely csaknem katasztrófába sodorta a Mennyei Birodalmat. Vank Csien, a császári hadsereg legfiatalabb tábornoka nyugdíjaztatását kéri az Udvartól, mert már nem hiszi, hogy felépülhet a tengcsui csatában szerzett súlyos fejsebéből. Állapota romlik, víziók gyötrik, nem tud szabadulni valamikori szellemi példaképe, Hui An herceg emlékétől. Apja a család vidéki birtokára viteti, ahol megoperálják, végül szerencsésen felépül. Lassacskán egy új, oldódásra, felelőtlenségre vágyódó figura bújik elő a Vang Csiennek nevezett hivatalnoki drillben nevelkedett, birodalmi emberbőrből. Vank szabadjára engedi természetét, dorbézol, majd elindul egy olyan vadászatra, amely inkább a saját maga elöli meneküléshez hasonlít. A bonyodalmakkal teli út alatt döbben rá, hogy neki sem adatik más sors, mint a hatalom többi kreatúrájának: a Vank Csienek nem azért lépnek be a történelembe, hogy megtartsák a világot, hanem hogy kárhoztassák azt.