A Kurilof ügy [antikvár]

Részlet a könyvből: Egyik nizzai kávéház elhagyott terraszára egyszerre két ember érkezett. Mindkettőt a vörösen izzó szénnel töltött vaskosár vonzotta. Őszi alkonyat volt. Szokatlanul hűvös az enyhe rivierai éghajlathoz képest. - Olyan az ég, mint Párisban, - mondta egy asszony, miközben elhaladt a kávéház előtt és a rohanó felhőkre mutatott. Néhány pillanattal később megeredt az eső. A néptelen uccák képe egyszerre még zordabbra, még szomorúbbra vált. Az uccai lámpákat még nem gyújtották meg. A kávéház átnedvesedett vászonernyőjén itt-ott keresztül csurgott az esővíz. A két férfi, - Léon M. és a másik, aki közvetlenül utána jött és lopva, figyelmesen nézte, mintha kutatna emlékezetében, hol látta már ezt az arcot, - egyszerre, egyforma mozdulattal hajolt az égő tűz fölé. A kávéház belsejéből, különböző hangok összevisszasága hallatszott. Billiárdgolyók ütődése, az asztalhoz verődő evőeszközök csörgése, sakkfigurák tologatása...