A Kör [antikvár]

Istenem, gondolta Mae. Ez maga a mennyország. A campus hatalmas volt és áttekinthetetlen, mindent elöntött a tengerkék szín, mégis minden apró részleten meglátszott az alapos átgondoltság és a mesteri kéz. A hajdani hajógyár, később autósmozi, bolhapiac, végül romhalmaz helyén most lágy zöld dombok hullámzottak, Calatrava-szökőkút magasodott. Arrébb piknike-ző terület, koncentrikus körökbe rendezett asztalokkal. Teniszpályák, salakosak és füvesek. Röplabdapálya, melyen a vállalati óvodások futkároztak, sivalkodtak, cikáztak. Mindezek közepén munkahely is állt, másfél négyzetkilométernyi csiszolt acél és üveg, a világ legbefolyásosabb vállalatának székhelye. Fölötte makulátlanul kék ég. Ebben a közegben igyekezett a parkolóból a központi terembe Mae, s megpróbált úgy viselkedni, mint aki idetartozik. A gyalogút citrom- és narancsfák között kanyargott, a halványpiros térkövek egyikén-másikán lelkesítő jelszavak. „Álmodj!" - biztatott a piros kőbe lézerrel vésett egyik felirat. „Vegyél részt!" - ösztökélt a másik. Tucatnyi volt belőlük: „Keresd a közösséget!", „Újíts!" „Használd a fantáziádat!" Mae kis híján rálépett egy szürke overallos fiatalember kezére: épp a „Lélegezz!" - feliratú új követ illesztette be. Ezen a napfényes júniusi hétfőn Mae megállt a főbejárat előtt, az üvegbe mart logó alatt. Noha a cég még hatéves sincs, neve és lógója - a körrel összefogott háló, közepén a kis c-vel - már a világ legismertebbjei közé tartozik. Itt, a vállalat székhelyén több mint tízezer alkalmazott van, de a Kör a világ minden táján tart