A komáromi fiu [antikvár]

A KOMAROMI FIU I. A vén zászlótartó és a fta Hűvös tavaszi este volt. A komáromi várban esteli takarodót fújtak. A sáncokon messzire hangzott a trombitaszó. Majd ,a dob perg^ett a várnak mind a négy sarkán. A takarodó azt jelenti, hogy annak elhangzása után becsukják a várkaput. Reggelig oda teremtett lélek be nem juthat, de ki sem mehet. Fegyveres katonák őrzik a kapukat, akik talán magát a várparancsnokot sem bocsátanék ki. Szigorú volt a kapuk őrzésére a parancsolat. Azért sietett mindenki már korán este a várba jutni, akinek ott dolga volt. Szekerek vágtattak az országúton, siető emberek jöttek mindenfelől. A várban biztonságban volt mindenki, odakívül senki, mert ellenség vette körül a várat és már hónapok óta ostromolta. Komárom vára fittyet hányt az ostromnak. Bevehetetlen volt a vár, dacolhatott az ellenséggel. Elesége volt bőven, esztendőkre. Meg aztán kívülről mindig vittek be baromfit, lábasjószágot a környékbeliek. Hiába vigyázott az ellenség. A faluslak marhájukat észrevétlenül hajtották keresztül az ostromvonalon. Szólt a takarodó a sáncokon. Már nem igen ment be senki ,a kapukon. Messze, közel nem látszott senki.