A kisváros titkai [antikvár]

Marianne a harmadik cuervo tequiláját szürcsölgette, és azon töprengett, milyen végtelenül tehetséges abban, hogy minden jót elszúrjon a szánalmas kis életében, amikor a mellette ülő férfi azt kiabálta: „Ide figyelj, cukorfalat: a kreacionizmus és az evolúció teljességgel összefér egymással!" A nyála Marianne nyakára fröccsent. Marianne elfintorodott, és a férfira pillantott: nagy, bozontos bajusza volt, egyenesen egy hetvenes évekbeli pornófilmből. Marianne jobb oldalán ük, a túlfehérített, szalmahajú szőkeség pedig, akit megpróbált elkápráztatni ezzel az izgató évődéssel, a balján. Marianne volt a peches hús ebben a rossz szendvicsben. Igyekezett rájuk sem hederíteni. A poharába pislogott, mintha gyémánt lenne benne, amit épp méreget, jó lesz-e vajon egy jegygyűrűbe. Marianne abban reménykedett, hogy a bajszos férfi és a szalmahajú nő eltűnik. De nem tűntek el. - Te bolond yagy - így a Szalmahaj. - Hallgass végig! - Oké, figyelek. De szerintem bolond vagy. Marianne közbeszólt. - Nem szeretnétek helyet cserélni velem, hogy egymás mellett ülhessetek? Bajusz a karjára tette a kezét. - Nyugi, kisasszony. Azt akarom, hogy te is halld.