A kezdő [antikvár]

"Ahogy belépett, minden megszűnt létezni, a szék, amiben ültem, a tapéta, a falak és a gondolataim is. Ő volt a sötétség, ami elnyelte a napot, a benne lévő erőszak mindent eltüntetett maga körül. Az egész ember fülből, orrból, szájból állt, nem mertem a szemébe nézni, csak a nagy, vörös, ideges arcát láttam. - Na akkor Henry, indulás a fürdőszobába. Letoltam a nadrágomat. - Az alsót is. Letoltam azt is. És elővette a borotvaszíjat. Az első ütés inkább csak sokként ért, fájdalmat nem éreztem. A másodiknál már igen. És onnantól minden egyes ütés egyre jobban fájt. Először még érzékeltem magam körül a falakat, a vécét, a kádat. De egy idő után semmit nem láttam. Miközben vert, lehordott mindennek, de nem értek el hozzám a szavai A rózsáira gondoltam, amiket a kertben nevelgetett. A garázsban álló autójára. És próbáltam visszatartani a sikítást. Tudtam, hogy ha felsikoltok, lehet, hogy befejezi, de mivel tudtam, hogy azt akarja, hogy üvöltsek, nem tettem. Csorogtak a könnyeim, de én meg se mukkantam."