Bővebb ismertető
Részlet az első műből:
Jolán csaknem egyedül maradt. Férje e délután kivételesen fölment a minisztériumba, a bonne a két gyermeket - Ilont és Piroskát - elvitte sétálni az Erzsébet-térre. A szakácsné is elkéredzkedett, egyedül a szobaleány volt otthon, az is aludt a gyermekszobában, együtt a legkisebb gyermekkel, a Pistukával.
A forró juliusi délutánon a nagy lakás minden szobája fülledt volt, Jolán bolyongott szobáról-szobára és nem volt maradása sehol. Becsukta, majd kinyitotta a Dunára nyiló ablakokat, kinézett, de a Gellérthegyet unalmasnak és a soha meg nem unható, mennél ismerősebb, annál szebb és minden pillanatban más dunai tájképet közönségesnek, magát a titokzatos és felséges folyamot kellemetlen, poshadt viznek találta.