A kertelő agár [antikvár]

Lovik Károly mindent tud a körülötte nyüzsgő világról, a lovat és agarat futtató dzsentriről, a katonatisztről, az istállótulajdonosról, a mágnásról, a hivatal bástyái mögött magát elsáncoló és utóvédharcait vívó, birtokot elmulató-elkártyázó, tőzsdéző és panamázó vidéki nemesúrról. A romantikus szerelmek után a fél világot becserkésző ködlovagot éppen olyan jól ismeri, mint az érdekházasságba kapaszkodó aranyifjút, a dúsgazdag pesti polgárt éppúgy, mint a polgárosodásra kész, okos és számító nemesifjút. És jól ismeri a ragyogó asszonyokat, az unatkozó, a beletörődő, a lázadó, az érzelmesen epekedő, a számítóan csábító nőket is mind, akik e férfiak bűvös körében élnek. Stíluskészsége, ötletessége a szerkesztésben, gazdag képzelőtehetsége a századelő egyik legkiválóbb novellistájává teszi. Nagy tehetsége, finom iróniája, fölényes tartózkodása megmentette ettól, hogy Mikszáth epigonja legyen; kitaposatlan utakon jár, melyek azután Móricz és Krúdy útjaiba torkolltak. A kertelő agár című regényremeklésének hibátlan szerkezete, stílusának tömörsége és pontossága Csehovot idézi, lírai, hangulatos természetfestő elemei pedig Turgenyevre emlékeztetnek; az Egy elkésett lovag című novellafüzérében már Krúdy sejtelmes világa sejlik föl, egy-egy remekbe készült novellája pedig a nyugatosok modern lélektani novelláinak egyengetik az utat.