A hipnotizőr [antikvár]

- Tűz. Mint a tűz. - Ezek voltak a hipnotizált fiú első szavai. Jóllehet életveszélyes sérülései voltak - késszúrások tucatjai az arcán, a lábán, a törzsén, a hátán, a talpán, a nyakán és a tarkóján - mélyhipnózisba juttatták, azt remélve, az ő szavaiból kiderül, mi történt. - Megpróbálok pislogni - motyogta. - Bemegyek a konyhába, de valami nincs rendjén, valami ropog a székek között, és élénkvörös tűz terjed a földön. A rendőrgyakomok, aki megtalálta őt a tetemek között a sorházban, halottnak hitte. A fiú nagy mennyiségű vért vesztett, sokkos állapotban volt, és csak hét órával később nyerte vissza az eszméletét. Ő volt az egyetlen élő tanú, és Joona Linna felügyelő úgy ítélte meg, valószínűleg jó személyleírást tudna adni. Az elkövető a család kiirtását tűzte ki célul, így aligha foglalkozott azzal, hogy elrejtse az arcát öldöklés közben. De ha nem merültek volna fel egyéb rendkívüli körülmények, soha senkinek eszébe sem jutott volna hipnotizőrhöz fordulni. A görög mitológiában Hüpnosz isten szárnyas fiú alakjában jelenik meg, és mákgubókat tart a kezében. A neve álmot jelent. A halál ikertestvére, az éjszaka és a sötétség fia. A hipnózis szót a mai értelmében először 1843-ban használta James Braid skót sebész. Álomszerű állapotként írja le, amelyet egyszerre jellemez éleslátás és fogékonyság. Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy majdnem minden ember hipnotizálható, a hipnózis használhatóságáról, megbízhatóságáról, veszélyességéről azonban igen eltérőek a vélemények. Ez feltehetően annak köszönhető, hogy a hipnózissal világszerte számos szélhámos, előadóművész és hírszerző élt vissza. 5