A herceg és én [antikvár]

Prológus Simon Arthur Heniy Fitzranulph Basset, Clyvedon grófja születését nagy ünnepléssel fogadták. A templomi harangok órákig bongtak, folyt a pezsgő, vigasság volt a hatalmas házban, amit az újszülött majd otthonának nevez. Clyvedon falu apraja-nagyja abbahagyta a munkát, hogy részt vegyen az ifjú gróf apja elrendelte ünnepen és lakomán. - Nem mindennapi kisded ez - mondta a pék a kovácsnak. Mert Simon Arthur Henry Fitzranulph Basset nem Earl Clyvedonként fogja leélni az életét. A grófság csak szokás-dm volt. Simon Arthur Henry Fitzranulph Basset, a kisded, akinek több neve volt, mint amennyire egy kisdednek valaha szüksége lehet, Anglia egyik leggazdagabb hercegsége örököséül született. Apja, Hastings kilencedik hercege éveket várt erre a pillanatra. Ahogy ott állt felesége szobája előtt, karjában a síró csecsemővel, a herceg szíve büszkeségtől dagadt. Jóval elmúlt már negyvenéves, megélte, hogy barátai - hercegek és grófok - egyik örököst a másik után nemzik. Néhányuknak el kellett szenvedniük, hogy lányaik születtek, mielőtt drága fiút nemzettek volna, de végül mindegyiküknek sikerült biztosítani, hogy családjuk neve fennmaradjon, hogy vérük Anglia előkelőségének következő nemzedékében éljen tovább. Hastings hercegnek azonban ez sokáig nem sikerült. Bár felesége házasságuk tizenöt éve alatt ötször is fogant, csak kétszer hordta ki a gyermeket, és mindkettő halva született. Az ötödik viselősség után, ami az ötödik hónap után súlyos, 9