A herceg és a hölgymenyét [antikvár]

. i 'v A 2000-ik esztendő a magyar államalapítás tízszer százéves évfordulója. Első, vagy Szent István tettének történelmi monumentalitását vitathatatlan tényszerűséggel igazolja az a körülmény, hogy a hon foglalást követően - irányításával -a magyarság életrevaló érzékenységgel illeszkedett be a jövőt jelentő nyugat-európai rendbe, melynek épülő közegében, megszakításokkal ugyan, de jó reményekkel telve jutott el a harmadik évezred küszöbére. Első királyunk politikai és szervező zsenialitása családi vonás volt. A korabeli vezető réteg legtündöklőbb elméjű személyiségei az Árpádok közül emelkedtek ki. István a honfoglaló vezér ötödik nemzedéke volt már, ezért is mondható, hogy a magyar állam alapítása nem esemény, hanem egy folyamat gyümölcse. A fejlemények elindítójává a kalandozásoknak véget vető augsburgi csata vált, melynek során a magyar sereg vereséget szenvedett, s három legfőbb vezére közül már egyik sem térhetett vissza többé. Taksony, az új fejedelem tudta, hogy más helyzet állt elő, s hogy népe biztos jövője érdekében az eddigiektől eltérő utat kell járni. Helyzete azonban nem volt könnyű. A vérszerződés letöltötte történelmi szerepét: a magyar törzsek hon foglaláskori egysége errodálódott, a fejedelmi hatalom meggyengült. Nemzetségfok, vezérek vonták ki magukat a központi irányítás alól. Árpád halálát követően ismét bizonytalanná vált, hogy a legfőbb hatalom öröklése a szeniorátus, vagy a primogenitúra elvei szerint történik-e? A görögkeleti és nyugati kereszténység között, a vallási hovatartozásrój is dönteni kellett; ennek sürgető szükségszerűsége egyre világosabb lett. Meg kellett erősíteni a lechmezei csatavesztés után nyitottan maradt nyugati határokat is. Ügyelni kellett a dráva-völgyi terület nagyurára, Tar Zerindre, aki erős pogány öntudattal érzékeltette személyiségének jelentőségét. I' ' I I ! 1 ¦ i' 1 ,1 ) ' • ,