A hennaművész [antikvár]

PROLÓGUS Ajar, Uttar Pradesh, India 1955 szeptembere Könnyedén lépkedett a kemény talajon, bőrkeményedésekkel borított talpa meg sem érezte a folyópart apró kavicsait és keményre száradt sarát. Fején egy mutkit egyensúlyozott, azt az agyagkorsót, amelyben nap mint nap a vizet hordta a kútról. Ma azonban víz helyett a saját holmijával töltötte meg. Benne volt minden tulajdona: egy váltás alsószoknya és blúz, az anyja esküvői szárija, a Krisna meséi, amelyből apja olvasott neki - lapjai a sok használattól rongyossá koptak -, és a levél, amely aznap reggel érkezett Dzsaipurból. Amikor a távolból meghallotta az asszonyok hangját, elbizonytalanodott. Miközben a szárikat, ingeket, alsószoknyákat és dhotikat mosták, a pletykafészkek fecserésztek, történeteket meséltek és nevetgéltek. Ám tudta, hogyha észreveszik, nyomban elhallgatnak, rámerednek, vagy kiköpnek a földre, és istenhez fohászkodnak, hogy óvja meg őket a Sorscsapástól. A lány emlékeztette magát a mutkiban biztonságban 13