Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
A medve-utcán egy reggel nehéz stráfkocsi dübörgött keresztül és megrázta az ablaküvegeket, melyek mögött fehér csipkefüggöny őrizte az asszonyokat és lányokat. A Medve-utcában ugyanis alacsonyak az ablakok és aranyszín haja van az asszonyoknak.
Az ilyen hajra sóváran száll a férfinézés, mint a virágra a galagonyalepke. Az ilyen hajat el kell rejteni olyankor, ha kibontva ömlik végig a vállon, mely világít, mint a fehér alabástrom. Csak csendeséletű asszonyoknak van ilyen fehér testük, asszonyoknak, akik keveset vetkőznek és csak vasárnap délelőtt öltöznek suhogó selyembe, amikor misére szólnak a szakállas barátok harangjai. A szakállas barátok csak háromszor látnak életükben vizivárosi asszonyt közelről. Először akkor, amikor keresztelnek, másodszor, amikor összeadják valami ropogóscsontú kézművessel, harmadszor pedig, amikor fáradt-csendesen lefekszenek pihenni egy nehéz tölgyfakoporsóba, melyet mérték után gyalul össze a Gyorskocsi-utcai asztalos...