A görög hold alatt [antikvár]

Előhang A fiatal nő szobája ablakából a tenger felé kémlelt, tekintete átsiklott az Ithoszt, ezt az apró szigetet átszelő főútvonal fölött. Innen jól láthatta a kikötői nyüzsgést, de el tudott bújni a déli nap forrósága, meg a szűk utcákon egymást lökdöső turisták sokasága elől, akik a nagyobb szigetekről. Krétáról vagy Rodoszról áradtak ide nap mint nap. A szoba egyszerű volt, hagyományos görög berendezéssel: a padlót terrakottalapok fedték, egyszerű ágy állt benne, egy fenyőfa öltözőszekrény, ropogós fehér takarók, az ablakon zsalugáter. Gyenge szellő lebegtette az áttetsző tüllfüggönyt, amely fátyolként táncolta körbe a nő alakját egy ideig, aztán újra petyhüdtté válva lógott az ablak előtt. A nő tekintete beitta a lenti látványt - halászok kiabáltak át egymásnak a kikötőgát mellett sorakozó hajókból, mind ugyanarra a ritmusra mozogtak, mint az előttük élő generációk hosszú sora is. Kikötötték a hajóikat, bevonták a hálót, és kincset érő zsákmányukat, a szardíniát és makrélát a hajóból a partra húzták. Az az érzés fogta el az őket szemlélőt, mintha évszázadok óta semmi sem változott volna itt.