A generális gyűrűje/Egy udvarház története [antikvár]

Részlet a könyvből: Tudom, hogy a régi jó világban sok ember akadt, aki nem ismerte, mi is az a félelem. Hallottam mesélni olyan emberekről is, akik szívesen vándoroltak éjjel fagyott jégen, és akiknek legnagyobb élvezetük az volt, ha elragadt lovakkal kocsizhattak. Bizony akadt olyan is, aki még Ahlegard zászlóssal is le mert ülni kártyázni, pedig arról mindenki tudta, hogy oly ügyesen forgatja a kártyát, hogy mindig csak ő nyer. Ismerek még olyan bátor lelkűeket is, akik nem félnek, ha pénteki napon kell útrakelniök, vagy ha olyan asztalhoz kell leülniök, ahol tizenhárom személyre van megterítve. De alig hiszem, hogy ezek közül csak egy is az újjára merte volna húzni a hedebyi öreg generális, Löwensköld gyűrűjét. Ő volt az a generális, aki megalapította a Löwensköldök nevét, birtokát és nemességét, és amíg csak valaki Hedebyben lakott közülök, úgy az arcképe ott függött az emeleti nagy szalonban a két ablak között. Hatalmas festmény volt ez, mely a tetőtől a padlóig ért és az első pillanatban azt gondolta volna az ember, hogy maga XII. Károly áll ottan kék kabátban, nagy szarvasbőrkesztyűvel, öblös szájú csizmában a sakktáblás kőpadlón, de mikor közelebb jött az ember, akkor látta csak, hogy egészen más embert ábrázol.