A francia asszony [antikvár]

TANULMÁNYÚTON Részlet Hajnalodott. Elhagytuk Kehit. A szerelvény lépésben haladt át a^ ideiglenes Rajna-hídon, és megállt a strashourgi páljaudvar üvegburája alatt. 'Etiitt már Franciaország. Lehúztuk at^^ablakokat, bámultuk a huf^atos, szürke csarnokot. A peronon prémbundás, karszalagos hölgyek várták a vonatot Nagy kondérban gó\ölgött előttünk a leves, kísérőink a^t mondták, hogy aki itt akar maradni, leszáll Strasbourg tárt karokkal várja a^ ösztöndíjasokat. A forró levesjólesett. Egyre többen hozták le a kupékból a kofferokat. Párizs — még ötszáz kilométer. Ez itt mégiscsak közelebb van. En is természetesnek tartottam, hogy itt maradok. Minden bizalomgerjesztő volt: a forró leves, a német beszéd, a sürgő-forgó asszonyok. Két autóbusz várt kint az épület előtt, és egy város, amelyrőlfél órával ezelőtt még egyikünk se tudott. Zimankós idő volt. A sofőr bekapcsolta a fűtést, levakartuk az ablakokról a zj^ZP^cirát. A Kajna-híd felett most kelt fel a nap. Északi irányban hagytuk el a várost. A buszok kisvártatva megálltak, kávét kaptunk és vajas kenyeret. Akkor már nyitott szemmel aludt a nyolcvan főnyi csapat Kiosztották a szobákat. Végigdőltem az ágyon, néztem a jégvirágot az ablakon.