A forrás I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: 1915 egy januári délutánján kis vonat töfögött a lapos hollandiai tájon, Bodegraven közelében s őrizet alatt egy csoport angol tisztet szállított. A fejük egyre-másra megjelent az ablakokban, mert bár rendeltetésük helyét eltitkolták előttük, őrzőik hirtelen támadt mozgolódásából arra következtettek, hogy utazásuk végcéljához érnek. Lewis Alison, egy sötéthajú, tagbaszakadt és átlagmagasságnál jóval megtermettebb ember, nem nagyon mutatta ki, hogy osztozik ebben az általános kíváncsiságban. Ott maradt a helyén és úgy látszott, hogy lelki nyugalmát nem könnyű megzavarni. Harminc esztendejének nyoma kelleténél erősebben meglátszott rajta, nemcsak fizikai megjelenésén, hanem a modorán is ; - nehézkes mosolyán, kissé megfontolt beszédén és mozdulatain. Erő és elevenség csillogott a szemében és sötét, tömött haján még ott ragyogott az ifjúság fénye. A teste rugalmas s az arca, ha indulatba jött, sötét pírba borult, - de ez a jó külső az érett férfi megjelenése volt, annyi komolysággal és önfegyelmezéssel, hogy olyasvalaki, aki nem ismerte azelőtt, bajosan tudta nagyon fiatalosnak, szenvedélyesnek és hevesnek elképzelni...