A feleségek [antikvár]

1. MÁR MEGINT A NÁCI CUCC? Emily Emily vadul agyalt. Muszáj lennie valaminek, ami miatt panaszkodhat. Szilveszter Los Angelesben - az év legidegesítőbb éjszakája a városban, amely jó eséllyel a legidegesítőbb hely a világon. De akkor meg miért nem jut semmi az eszébe? Hátradőlt a nyugágyán, és margaritát kortyolgatva figyelte, ahogy férje csodás teste a vizet hasítja - mintha valami mozgó műalkotás lenne. Aztán Miles a túloldalon felbukkant, és egyetlen mozdulattal kilökte magát a habokból. A kivilágított medencét olyan alakúra tervezték, mintha a horizont felé, a végtelenbe nyúlna, türkizkék vize átcsapna a peremen, aztán végigfolyna a hegyoldalon. A férfi mögött, a háttérben, amerre a szem ellát, mérföldeken át a völgy fényei csillogtak, amitől a város nagyon vonzónak, sőt talán szexinek is tűnt. Los Angeles tulajdonképpen kizárólag éjszaka ragyogott. Ilyenkor nem látszott a szmog, a drogosok tömege, a léleknyomorító közlekedés, és mindent betöltött az éjjeli égbolt idilli képe a némán szikrázó fényekkel - mintha maga az Úr ereszkedett volna le Hollywood Hills negyedbe, hogy kiválassza a legtökéletesebb Snapchat-filtert ahhoz a városhoz, amely a legkevésbé volt kedves számára a világon.