A feleség is ember [antikvár]

Részlet a tartalomból: "Éppen azt álmodtam, hogy a Milánói Scala óriási színpadán énekelt, közvetlenül a súgólyuk előtt. A vörösorrú súgó rekedten darálta a szöveget, küntebb az orkeszterben a rengeteg hangszer kibírhatatlan hangosan bömbölt, tutult, nyekergett és sóhajtozott, - mennyei szent Atyám, hát hogyan lehessen ezeket túlharsogni? Pedig ő beleadott apait-anyait ebbe a vendégfellépésbe, mert hálás volt a megtiszteltetésért, hogy a Scala éppen őt, Jámbor Istvánt, a jónevű magyar regényírót és színpadi szerzőt hívta meg a Bohémek ünnepi eladására, hogy elénekelje Rudolf népszerű áriáit. Meghívta pedig annak ellenére, hogy ő eleve bejelentette: fogalma sincs az operai éneklésről, csak magyar nótákat tud, meg néhány sláger-kuplét, kész. Na de hasztalan volt minden szabódás, a kecskeszakállas operai küldött azt mondta "avatni" aztán egyetlen mozdulattal kitépte budai villalakása ágyából, majd egy másikkal belökte erre a nagy döher milánói színpadra..."