A feketepulóveres fiú [antikvár]

IFJÚSÁGOM TÖRTÉNETE I. fejezet boldog gyormekkor Boldog gyerekkorom volt? Talán. Ezt döntse el a Kedves Olvasó. Az biztos, hogy szüleim nehezen boldogultak velem. Most azt mondanák rám, hogy problémás gyerek. A születésemkor volt egy kis gubanc. A két fiútestvérem után a szüleim kislányt vártak. Helyette érkezett egy nyivákoló, ráncos képű, bögyörős valami. A bajt azzal tetőztem, hogy néhány hetes koromban majdnem elpatkoltam. Apám naplójában ez olvasható: „Feleségem piaci bevásárlásra készült, majd megkérte a dajkát, hogy ha Zolika felébred, itassa meg teával. A nagylány felforralta a teát. Megitatta a gyereket úgy, hogy összeégette a torkát. Kórházba rohantam vele. Az ügyeletes orvos azt mondta, hogy a kisgyerek menthetetlen. Szerencsére a Kőhtdon találkoztam egy régi ismerősömmel, dr. Dobszai László gyermekorvossal. O fél éves ápolás után megmentette a kicsi életét." Zavart okozott az is, hogy 1937 őszén egy három hónapos kisfiú, akit szintén Szigeti Zolinak hívtak, elhunyt. Összekevertek vele, és sorban részvétet nyilvánítottak az ismerősök. Más se kellett a családnak Amikor tizennyolc év múlva a Színművészeti Főiskolán énekből próbáltam felvételizni, a második rostán Básti Lajos