A fekete ruhás nő [antikvár]

Részlet a könyvből: "Fél tíz volt, karácsony este. Amint áthaladtam a ház hosszú élőcsarnokán az ebédlőből jövet, ahol épp túlestünk az első vidám ünnepi vacsorán, a nappali felé, melynek kandallója előtt összegyülekezett a család, hirtelen megtorpantam, és amint az gyakori szokásom esténként, inkább a bejárati ajtóhoz mentem, kinyitottam, és kiléptem a ház elé. Mindig is szerettem az est leheletét, beleszagolni a levegőbe, akár a nyár virágainak édes és balzsamos illatát hordozza, akár az őszi levelek és tüzek fanyar szagát, akár a fagy és a hó csikorgó hidegét. Szeretek fölnézni az égre, ahol olykor a hold és a csillagok ragyognak, olykor teljes a feketeség, és belebámulni a sötétségbe; szeretem hallgatni az éjszaka teremtményeinek rikoltozását, a zúgva feltámadó, majd lecsillapodó szelet, vagy az esőcseppek neszezését a gyümölcsös fáinak lombján, élvezem, amikor a szélroham a folyóvölgy sík mezői felől felsüvít a domboldalra. Ezen az estén megkönnyebbülten éreztem a levegőben, hogy változás állt be az időjárásban. Egész héten át zuhogott az eső, a borzongató eső, és a gomolygó köd elborította a házat és az egész környéket. Az ablakból alig láttunk ki egy-két lépésnyire a kertbe."