A fekete eső [antikvár]

Első fejezet Néhány év óta a Kobatake faluban lakó Sidzuma Sigemacu úgy érezte, hogy unokahúga, Jaszuko, súlyos teher a lelkén. S egyre inkább olyan érzése volt, hogy nemcsak ebben a néhány évben, de a jövőben is viselnie kell ezt a már-már kimondhatatlan lelki terhet. Mintha sokszoros tartozást vállalt volna magára. S ennek az oka abból az egyértelműnek tűnő helyzetből fakadt, hogy Jaszukónak kilátása sincs házasságra. Azt rebesgették, hogy a háború vége felé Jaszuko Hirosima városában dolgozott, munkaszolgálaton a Második Középiskola munkaszolgálatos egységének konyháján. Ennek alapján mondják Kobatake lakói, Hirosimától több mint százhatvan kilométerre keletre, hogy a lány sugárbetegségben szenved. Azt beszélik, hogy Sigemacu és felesége szándékosan titkolja ezt a tényt. Emiatt kilátástalan a lány házassága. Bárki jött is a faluba, hogy a szomszédoknál a házasság lehetősége felől érdeklődjék, amikor meghallotta a rémhírt, mindjárt tartózkodóbb lett, és végül félbehagyta a beszélgetést. Aznap reggel, amikor az atombombát ledobták - augusztus hatodikán-, a hirosimai Második Középiskola munkaszolgálatos egysége éppen buzdító beszédet hallgatott a Temma-hídon, vagy valamelyik másik hídon, Hirosima város nyugati részén. A tanulók abban a pillanatban tetőtől talpig megégtek, de a vezető tanár rávette az egész társaságot, hogy nagyon halkan énekeljék el a „Ha a tengerre megy " kezdetű hazafias dalt. Amikor a dal véget ért, kiadta a parancsot: „Oszolj!", és ő maga