A fehér város csöndje [antikvár]

bevezetes Vitória, 2016. augusztus A tévések lerohanták a barátaimat a kameráikkal. Szalagcímre volt szükségük, és az én ismeretségi körömet jelölték ki vadászterületnek. Végigkergették őket egész Vitórián. Attól kezdve, hogy felröppent a hír: a gyilkos fejbe lőtt, nem volt nyugta senkinek. Még alig virradt, az újságírók már ott strázsáltak az ajtajuk előtt. Uzsonnaidőben sem hagyták őket békén, amikor beültek a Dato utcai Saburdi bárba pincsót enni - néma csöndben. Akkoriban senkinek sem volt kedve beszélgetni, és a riporterek makacs jelenléte csak tovább mérgezte a hangulatot. - Sajnálatos, ami Ayala hadnaggyal tőrtént. Ott lesznek a ma délutáni szimpátiatüntetésen? - szegezte nekik a kérdést az egyik újságíró egy napilapot lobogtatva a rólam szóló hírrel és a fél oldalt betöltő fényképpel a címoldalon. Az a magas, barna férfi a képen, aki szemlátomást hiába igyekszik eltakarni az arcát a kamerák elől, én voltam a fejsérülésem előtt pár nappal.