A fából való pásztorlányka [antikvár]

Richard ​Hughes 1976 tavaszán hunyt el, hetvenhat éves korában. Mi egyik legjobb barátunkat veszítettük el benne; jól érezte magát Magyarországon, szeretett itt lenni – a Duna-kanyar, egy hasonlat erejéig, utolsó befejezett regényében, A fából való pásztorlányká-ban is feltűnik. Hosszabb ideje betegeskedett, halála mégis meglepetésként ért mindenkit, hiszen a szikár öregúr, aki szinte utolsónak maradt itt az első világháború után induló fiatalemberek közül, még hatalmas munkára készült. Elmúlt hatvanéves, amikor belevágott az élete főművének tartott tetralógiába, amelynek a The human Predicament (Emberi sors) összefoglaló címet adta. Nem halhat meg, amíg be nem fejezi! Évtizedes előkészítő munkálatok, cédulázás, jegyzetelés, egy teljes korszak majd minden dokumentumának elolvasása után látott neki a műnek, amelyet nemzedéke minden emberi és társadalmi tapasztalatát összegző krónikának szánt. A The Human Predicament az utolsó európai „nagyregény” lett volna, ha elkészül. Az első világháborút követő években kezdődik: „szeretném elvinni egészen a második világháború végéig. A következő kötettel már viszonylag gyorsabban haladok – azt hiszem, egy-két éven belül készen is leszek vele. Aztán még három vagy négy kötet van hátra belőle, és azt hiszem, legalább száznegyven éves leszek, mire elkészülök az egésszel” – mondta Hughes a második kötet, A fából való pásztorlányka írása idején. A külön-külön is önálló egészet alkotó regények részben azonos szereplőket vonultatnak fel, de minden kötetnek más-más figura áll a középpontjában. Hughes regényfolyama két fő színhelyen játszódik, két hol különváló, hol egybefonódó cselekményszálat bonyolít; Németországban és Angliában – egy német, illetve egy arisztokrata családot szerepeltet. Az első kötet – Róka a padláson – elsősorban az angol ifjú története, de már feltűnik benne Franz, Augustine német unokatestvére is. A könnyen befolyásolható fiatal báró, aki a „Sörpuccs” idején még Reinhold Steuckelnek – a regényben a német nagypolgárság képviselője, fölényes intelligenciájú, ironikus kommentátor –, a család régi barátjának hatása alatt áll, később egyre fogékonyabbá válik a „nemzeti” eszmék iránt, és a további kötetekben valószínűleg osztálya jellegzetes útját járta volna be. Vélhetőleg ő lett volna a harmadik kötet központi alakja. A tetralógia második kötete a húszas évek elejétől a harmincas évek közepéig terjedő időszakot öleli föl. Legfontosabb eseményei Németországban játszódnak, s a „hosszú kések éjszakájá”-ban csúcsosodnak ki. A fából való pásztorlányka egyik legnagyobb teljesítménye a Hitler-portré, valamint a fasizmus genezisének, emberi-társadalmi természetének eszméket, mozgalmakat, embereket a világtörténelmi távlat iróniájával szemlélő rajza, amely azonban egyetlen pillanatra sem köti meg az indázó emberi sorsokat és a történetfilozófiai jelentőségű, ám merőben egyéni tragédiákat ábrázoló regényíró kezét, akit végül is a világtörténelmet végigélő ember érdekel a legjobban.