A csokoládévilla - Aranyévek [antikvár]

1. fejezet Stuttgart, 1926 áprilisának vége - Kisasszony, ébredjen! A kalauz barátságos hangja betolakodott Serafina álmába. Álmos szemmel a férfira hunyorgott. - Már meg is érkeztünk? - Valószínűtlennek tűnt, mert nem hallotta a fékek csikorgását, nem érezte, ahogy a vonat nagyokat zökken, ami biztos jele annak, hogy a szerelvény megállt. A kalauz elmosolyodott. - Stuttgartban vagyunk. Ide szól a jegye. Ha most nem száll le, utazhat velünk tovább a Boden-tóhoz. - Ó! - Serafina immár teljesen éberen felállt, gyorsan lesimította a ruháját, kicsit megrázta bubifrizurára vágott hollófekete haját. - Segítek a csomagokkal - ajánlkozott a kalauz, és leemelte Serafina poggyászát a csomagtartó hálóból. Serafina közben sietve felhúzta á kesztyűjét, fogta a kézitáskáját, kabátját, és kiment a fülkéből. A kalauz vitte utána a két koffert, ő is leszállt a vonatról, majd a peronon átadta őket. - Nagyon köszönöm - mondta Serafina, és átvette a koffereket. - Szívesen.- felelte a kalauz -, kellemes időtöltést kívánok Stuttgartban! - Azzal köszönésképpen megbökte a sapkáját. i