A csodabárány [antikvár]

...Hanem egyszer láttak egy olyan vadat, amilyet még soha. Csodaszép szarvas volt, amilyen szépet emberi szem nem látott. Ágas-bogas szarva össze volt fonódva, lebegett a feje fölött, mint egy koszorú. Szeme gyémántként feketéllett, dereka karcsú, mint a nádszál, a lába vékony, s futván nem látszott érinteni a földet... Szaladott a csodaszép szarvas, szélvészként szaladott, nyomában Hunor és Magyar s velük száz dali legény. Tisztásról sűrűbe, sűrűjéből tisztásra, hegyeken föl, völgyeken le, vizeken ától. Hol szem elől veszett, hol felbukkant, csalta, csalogatta üldözőit, Habba keveredtek a vitézek paripái, kezdett lassulni a vágtatásuk, de Hunor és Magyar nem hagyta félbe az üldözést...