A bukott angyalok [antikvár]

Részlet: "Álmomban újból Guridiék kertjében járok. Ott vannak mind, a múltbeli barátaim, a hársfa árnyékában heverésznek a gyepen, ott vannak megint. Az álom áttetsző szövedékén keresztül olyan valóságosnak látok mindent, hogy már-már az idő múlásában is kételkedem: egyszeriben semmi sem választ el attól a a kerttől, a jól ismert fáktól, a repkénnyel befuttatott kerítésfaltól, mely elhatárol bennünket a füstölgő gyárkéményekkel teli sivár külvilágtól. A repkény a ház falára is felkapaszkodik, és a ciprusokkal övezett kiskerten át a földön kúszik tovább, egészen az úszómedencéig, mely úgy fest, mintha négyszögbe foglalt, folyékony égdarab volna abban a csupa zöld, nehéz párával teli környezetben."