A bőszhedt Gyilkanessz [antikvár]

Kötéstábla / borítója kopott
Estélyt adnak egy luxusjachton egy rocksztár tiszteletére. A Folyam Hercegnőjén ott nyüzsög mindenki, aki csak számít ebben a szakmában. Kellemesnek ígérkezik az este. Tamar Valparaiso, a nagy reményű rockénekesnő performance-t ad elő egy fekete táncossal, aki mitikus szörnynek öltözve riogatja a szépséges, angyalian ártatlan leánykát. Tamar elszántan védekezik, és közben leendő nagy slágerét, a Gyilkanesszt énekli. A műsorból nem hiányzik sem a szex, sem az erőszak. A közönség elvarázsolva nézi és hallgatja az előadókat. És akkor hirtelen felbukkan a semmiből két álarcos alak, durván megragadják a lányt, és magukkal hurcolják egy közelben várakozó motorcsónakra. Eltűnnek, mint a kámfor, úgyszólván a parti őrség szeme láttára. Stephen Louis Carella nyomozó épp csak megérkezik a 87-es körzetbe, hogy átvegye az ügyeletet, máris a nyakába szakad ez az emberrablásos-váltságdíjas eset. Az énekesnőt még senki sem ismeri, most jön csak ki az első lemeze, de a bűntény miatt minden televíziótársaság az ő műsorát futtatja. Hamarosan senki sem marad az országban, aki ne hallott volna az elrabolt Tamarról. Az FBI is bekapcsolódik a munkába, nem kevés kellemetlen percet szerezve a helyi erőknek, köztük Carellának. Megkezdődik az eszelős versenyfutás az idővel, mely mindig döntő tényező az emberrablásos ügyekben. Ed McBain, mint mindig, most is mesterien keveri a kártyát, hitelesen tárja elénk a rendőrség és a különleges ügynökök munkáját, és olyan váratlan kanyarokkal halad a végkifejlet felé, hogy a legjobb krimiken edzett olvasója is csak a száját tátja meglepetésében. A rengeteg izgalom és fordulat mellett ráadásul még ahhoz is kap muníciót, hogy némileg elgondolkodjék a modern társadalom egyes jelenségeiről. A nálunk is jól ismert, nagynevű szerzőnek ez a regénye 2004-ben íródott, a 87-es körzet eseményeiből építkező művek 53.darabjaként.Ed McBain az első amerikai krimiíró, aki megkapta a patinás detektívregény-írói díjat, a Diamond Daggert.