A bosszú [antikvár]

Részlet a könyvből Az őrmester léptei hangtalanok voltak. Balla Imre az őr előtt alig egyméternyire haladt, kemény léptei felverték a börtönfolyosó délutáni csendjét. - Nem tud halkabban lépkedni?! - sziszegte az őrmester. - Megpróbálok - mondta Balla, és lábujjhegyen lépkedett, mintha osonna. Néhány centivel magasabb volt a szőke, kék szemű őrmesternél, a letartóztatása előtt 178-at mutatott a mérőléc, de az volt az érzése, hogy a hároméves rabság alatt egy-két centivel alacsonyabb lett. - Álljon meg! - vezényelt az őrmester az egyik zárka előtt. Balla megállt az ajtó mellett, előírásszerűen a fal felé fordult, két kezét hátratette. Az őrmester félrehúzta a kémlelőnyílás fedőlemezét, benézett a zárkába, aztán kinyitotta az ajtót. - Lépjen be! - Balla engedelmeskedett. Ahogy belépett, rögtön a falnak fordult, annyit azonban látott, hogy a másik oldalon is áll valaki. - Forduljanak meg! - Az őrmester hangjából szemernyi katonás íz sem érződött. A két rab megfordult. Balla ismerősnek találta magas, széles vállú zárkatársát, de látta, hogy az is felismerte őt. Géza, hát persze hogy ő az, Simándy Géza. Nem akart hinni a szemének. Utoljára 1942. május harmadikán találkozott vele a Török fürdőben, most pedig 1953. május tizedike van. Érdekes, akkor is vasárnap volt, most is vasárnap van. - Simándy! - Az őrmester halkan, de határozottan beszélt. - Maga az öregebb rab, maga lesz a zárkaparancsnok.